Díszmagyar-, bocskai-, kalocsai-, matyó ruhák

Ebben a kollekcióban a fő szempont a hagyományok őrzése. Nem feltétlenül, a múlt szolgai másolása a cél, mint inkább a tradicionális jegyek megtartása mellett a mai kor emberének és a mai kor kihívásainak megfelelő egyedi öltözék megjelenítése.
A díszmagyar ruha a magyar hagyományos viselet egyik legismertebb és legvonzóbb formája, amelyet a nemesi és arisztokrata családok tagjai viseltek az 1800-as évektől a 20. század elejéig. Azóta azonban a díszmagyar ruha divatos viseletté vált a különféle eseményeken, mint például az esküvőkön, a bálokban vagy más kulturális rendezvényeken.
A sujtások és a zsinór díszítések hagyományosan az egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb díszítési formája a bocskai ruhának. Ezek színe általában fekete , de nem ritka az arany vagy ezüst színek használata. A díszítések általában az anyag szélén vagy a varrat mentén helyezkednek el. A sujtások és zsinórok "futásai" lehetnek egyszerűek, geometrikusak, virágosak vagy más, szimbolikus motívumokkal díszítettek. A gombok is részt vesznek a díszítésben: méretüknél és alakjaiknál fogva.
A különböző formájú paszományoknak, gomboknak, a rafinált zsinór díszeknek egyedi nevük van.
Férfiaknak kétféle szabású bocskai öltönyöket ajánlunk: autentikus szabással vagy egyenes szabásvonallal. A díszítése vagy zsinóros vagy paszományos a megrendelő igénye szerint. A nadrágokat zsinorral és topánnal díszítjük.
Hölgyeknek pedig egyedi tervezésű zsinórdíszes vagy hímzett ruhákat ajánlunk.

A kalocsai hímzéssel díszített ruhák ma is népszerűek a magyar kultúrában, és sokan hordják őket az ünnepeken és az esküvőkön is. A hímzett motívumoknak az összefoglaló neve Kalocsa város nevéből ered. Az egyik legismertebb magyar népművészeti minták és motívumok, amelyek széles körben elterjedtek a ruhák és más textiltermékek díszítéseként. A hímzés legjellemzőbb elemei a virágos minták, amelyeket gyakran élénk színekkel, például piros, sárga, kék és zöld árnyalataival kombinálnak. A mintákban általában kontrasztos színekkel dolgoznak, ami nagyon jól kiemeli a mintákat és motívumokat. A hímzések virágai közé tartoznak a rózsák, a tulipánok, a nárciszok, a szegfűk, a krizantémok és a százszorszépek. Ezek a virágok általában nagyon színesek, és a hímzések nagyon részletes és finom öltésekkel ábrázolják őket. A hímzés története a 19. századra nyúlik vissza, amikor a helyi nők a paraszti viseleteiket, használati tárgyaikat díszítették különféle motívumokkal. A hímzések először csak fehér szöveten jelentek meg, később azonban a piros, a kék és a fekete szövetek is népszerűvé váltak. A 20. század elején a hímzések egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a turisták és az iparosok körében és gyorsan országos ismertségre tett szert a díszítés.
Ezek a vidéken érhető tettet a fal pingálás fogalma is, melyet hozzáértő asszonyok napszámért és élelemért végezték. A minták egy részét házilag kivágott sablonnal állították elő.

Matyó minták a 19. században alakult ki a Magyarországon élő Heves megyei Gyöngyös, Mezőkövesd környékén élő népcsoportoknál - a matyóknál és a palócoknál. A Matyó minták kialakulása a népi hagyományok, szokások és vallásos szimbólumok ötvöződéséből származik. A mintákban gyakran megjelennek növényi és állati motívumok, valamint geometriai formák, amelyek a természet, az évszakok és a környezetük fontos jellemzőit tükrözik. A használt színek élénkek és színesek, és általában kontrasztosan vannak elrendezve. A matyó minták az évek során sokféle formát öltöttek, beleértve a hímzést, a szövés, a csipkeverést és a szőtteseket is. A díszítések generációról generációra öröklődtek. A minták szépsége máig megmaradt, a díszítések a magyar népi hagyományok fontos részévé váltak.